Emmanuel Macron gazdaságpolitikája
Szocialista gyökerek, liberális elképzelések
Az Emmanuel Macron által javasolt program a jelölt ígéretének megfelelően pragmatikus, se nem jobb, se nem baloldali. A centrista elnökjelölt, volt gazdasági miniszter, számos területen a szocialista kormányzat progresszív szárnya által kijelölt úton haladna tovább, azonban több ponton is szembenéz olyan kérdésekkel, amelyeket a baloldal eddig tabuként kezelt.
A szocialista kormányzás folytatása
A jelenlegi kormányhoz hasonlóan az állami pénzügyek területén Emmanuel Macron a fokozatosságra helyezi a hangsúlyt. Nagyjából 60 milliárd eurós megtakarítást vinne véghez az ötéves mandátuma alatt. Ha ez sikerül, az Európai Unióban magasnak számító, a GDP 55%-át kitevő állami kiadásokat 50%-ra szorítaná vissza. Emmanuel Macron az államháztartási hiányt az európai szabályoknak megfelelően 3% alatt tartaná az elnöksége idején. Ez azonban nem tekinthető új szemléletnek. Habár Franciaország deficitje 9 éve magasabb a megengedettnél, az előrejelzések szerint már 2017 végére 3% alatt alakulhat a hiány. Az államadóság terén sem számíthatnunk radikális változásra Emmanuel Macron győzelme esetén. A pénzcsapok hirtelen elzárása helyett egy 50 milliárd eurós, strukturális fejlesztésekre fordított befektetési csomaggal állítaná fenntartható pályára az adósságot.
Franciaország versenyképessége prioritást élvez az En Marche vezetőjének gazdaságpolitikájában. A francia állam az OECD átlagnál jóval nagyobb terheket ró a vállalatokra, ami komoly hátrányt jelent a külföldi versenytársakkal szemben. Emmanuel Macron ezért a jelenlegi 33,3%-os vállalati nyereségadót 25%-ra csökkentené a mandátuma lejártáig. Ez érdemi különbségnek tűnhet, de már a szocialista kormány is tett olyan intézkedéseket, amelyek enyhítették az említett a terhet, a kis- és középvállalkozások nyereségadója 2017-től már csak 28%.
Szakítás a baloldali hagyományokkal
Az állami kiadások csökkentése, annak ellenére, hogy a szocialista kormány által megkezdett mértékben folytatódna, újdonságnak számító eszközökkel valósulna meg. A 120.000 közalkalmazotti állás megszüntetetése olyan lépésnek számít, amelyre a szocialista kormányban nem volt meg a szándék, ugyanis a közalkalmazottak száma stabil maradt az elmúlt 5 év alatt.
A vagyonadó (ISF) megreformálása egy másik olyan erősen szimbolikus javaslat, amivel az elnökjelölt szöges ellentétbe helyezi magát François Hollande és a baloldal politikájával. Ez az adó Emmanuel Macron tervei szerint ezentúl kizárólag az 1,3 millió eurót meghaladó értékű ingatlanokra vonatkozna és azokra a javakra nem, amelyek a gazdaság finanszírozását szolgálják, mint a kötvények és a részvények.
A volt befektetési bankár programjának a baloldalon leginkább vihart kavaró pontja a munkatörvénykönyv rugalmasabbá tétele. Emmanuel Macron már gazdasági miniszterként is nekifutott ennek a feladatnak, de pártpolitikai okok miatt nem tudta teljes mértékben megvalósítani a terveit. A most javasolt reformmal bár nem szüntetné meg hivatalosan a 35 órás munkahetet, lehetőséget nyújtana a cégeknek, és bizonyos esetekben a különböző iparágaknak arra, hogy a munkaidőt a vezetők és a dolgozok képviselői közösen határozzak meg egy többségi megállapodással. A hozzáállás jól tükrözi az En Marche jelöltjének liberálisabb felfogását az állam szerepéről.
Azáltal, hogy a centrista Emmanuel Macronnak sikerült ötvöznie programjában a hagyományosan jobb- és baloldali szavazóknak egyaránt imponáló elemeket, egy széles szavazóbázist képes megszólítani. A szélsőséges pártok szimpatizánsait viszont ezekkel az üzenetekkel nem tudja meggyőzni. Azok, akik a globalizáció áldozatainak érzik magukat, és jelentősen nagyobb állami beavatkozást szorgalmaznak a gazdaságban, valamint protekcionista magatartást várnak el a vezetőktől, nem tudnak azonosulni Emmanuel Macron politikájával. Fontos megjegyezni, hogy ez a választói réteg Franciaországban korántsem elhanyagolható. A szélső jobb és szélső baloldali pártokra leadott szavazatok az elnökválasztás első fordulójában meghaladták a 40%-ot. Ebből a bázisból Marine Le Pen is jócskán meríthet, aki protekcionista gazdaságpolitikával próbálja felvenni a versenyt Macron elképzeléseivel szemben.
This article deliberately presents only one of the many existing points of views of this contorversial subject. Its content is not necessarily representative of its author's personal opinion. Please have a look at Duel Amical's philosophy.
Accept the challenge!
The counter-article on this topic is yet to be written. Accept the challenge and be the first one to share Your opinion! One of our authors has already presented their take on the issue. Should you be of a different opinion, please write your counter article in a similar form and send it to us to duelamical@duelamical.eu.
Swipe to see the other side.
Comments
Add new comment