Emmanuel Macron gazdaságpolitikája

Az Emmanuel Macron által javasolt program a jelölt ígéretének megfelelően pragmatikus, se nem jobb, se nem baloldali. A centrista elnökjelölt, volt gazdasági miniszter, számos területen a szocialista kormányzat progresszív szárnya által kijelölt úton haladna tovább, azonban több ponton is szembenéz olyan kérdésekkel, amelyeket a baloldal eddig tabuként kezelt.

A szocialista kormányzás folytatása

A jelenlegi kormányhoz hasonlóan az állami pénzügyek területén Emmanuel Macron a fokozatosságra helyezi a hangsúlyt. Nagyjából 60 milliárd eurós megtakarítást vinne véghez az ötéves mandátuma alatt. Ha ez sikerül, az Európai Unióban magasnak számító, a GDP 55%-át kitevő állami kiadásokat 50%-ra szorítaná vissza. Emmanuel Macron az államháztartási hiányt az európai szabályoknak megfelelően 3% alatt tartaná az elnöksége idején. Ez azonban nem tekinthető új szemléletnek. Habár Franciaország deficitje 9 éve magasabb a megengedettnél, az előrejelzések szerint már 2017 végére 3% alatt alakulhat a hiány. Az államadóság terén sem számíthatnunk radikális változásra Emmanuel Macron győzelme esetén. A pénzcsapok hirtelen elzárása helyett egy 50 milliárd eurós, strukturális fejlesztésekre fordított befektetési csomaggal állítaná fenntartható pályára az adósságot.

Franciaország versenyképessége prioritást élvez az En Marche vezetőjének gazdaságpolitikájában. A francia állam az OECD átlagnál jóval nagyobb terheket ró a vállalatokra, ami komoly hátrányt jelent a külföldi versenytársakkal szemben. Emmanuel Macron ezért a jelenlegi 33,3%-os vállalati nyereségadót 25%-ra csökkentené a mandátuma lejártáig. Ez érdemi különbségnek tűnhet, de már a szocialista kormány is tett olyan intézkedéseket, amelyek enyhítették az említett a terhet, a kis- és középvállalkozások nyereségadója 2017-től már csak 28%.

Szakítás a baloldali hagyományokkal

Az állami kiadások csökkentése, annak ellenére, hogy a szocialista kormány által megkezdett mértékben folytatódna, újdonságnak számító eszközökkel valósulna meg. A 120.000 közalkalmazotti állás megszüntetetése olyan lépésnek számít, amelyre a szocialista kormányban nem volt meg a szándék, ugyanis a közalkalmazottak száma stabil maradt az elmúlt 5 év alatt.

A vagyonadó (ISF) megreformálása egy másik olyan erősen szimbolikus javaslat, amivel az elnökjelölt szöges ellentétbe helyezi magát François Hollande és a baloldal politikájával. Ez az adó Emmanuel Macron tervei szerint ezentúl kizárólag az 1,3 millió eurót meghaladó értékű ingatlanokra vonatkozna és azokra a javakra nem, amelyek a gazdaság finanszírozását szolgálják, mint a kötvények és a részvények.

A volt befektetési bankár programjának a baloldalon leginkább vihart kavaró pontja a munkatörvénykönyv rugalmasabbá tétele. Emmanuel Macron már gazdasági miniszterként is nekifutott ennek a feladatnak, de pártpolitikai okok miatt nem tudta teljes mértékben megvalósítani a terveit. A most javasolt reformmal bár nem szüntetné meg hivatalosan a 35 órás munkahetet, lehetőséget nyújtana a cégeknek, és bizonyos esetekben a különböző iparágaknak arra, hogy a munkaidőt a vezetők és a dolgozok képviselői közösen határozzak meg egy többségi megállapodással. A hozzáállás jól tükrözi az En Marche jelöltjének liberálisabb felfogását az állam szerepéről.

Azáltal, hogy a centrista Emmanuel Macronnak sikerült ötvöznie programjában a hagyományosan jobb- és baloldali szavazóknak egyaránt imponáló elemeket, egy széles szavazóbázist képes megszólítani. A szélsőséges pártok szimpatizánsait viszont ezekkel az üzenetekkel nem tudja meggyőzni. Azok, akik a globalizáció áldozatainak érzik magukat, és jelentősen nagyobb állami beavatkozást szorgalmaznak a gazdaságban, valamint protekcionista magatartást várnak el a vezetőktől, nem tudnak azonosulni Emmanuel Macron politikájával. Fontos megjegyezni, hogy ez a választói réteg Franciaországban korántsem elhanyagolható. A szélső jobb és szélső baloldali pártokra leadott szavazatok az elnökválasztás első fordulójában meghaladták a 40%-ot. Ebből a bázisból Marine Le Pen is jócskán meríthet, aki protekcionista gazdaságpolitikával próbálja felvenni a versenyt Macron elképzeléseivel szemben.