Marine Le Pen gazdaságpolitikája

Marine Le Pen gazdaságpolitikájában két fő vonulat fedezhető fel. A klasszikus szélsőjobboldali politikai elemek a párthoz méltóan képviseltetik magukat a Nemzeti Front (Front National) programjában. Ilyenek például azok a javaslatok, amelyek csökkentenék Franciaország nemzetközi versenynek való kitettségét és nagyobb mértékű önrendelkezést tennének lehetővé a gazdaságban. A szélsőjobboldali párt azonban bőségesen merít a hagyományosan baloldalinak számító filozófiából is, és egy szociálisan érzékenyebb, védelmezőbb államot akar kiépíteni.

Gazdasági protekcionizmus

Marine Le Pen legismertebb gazdaságpolitikai elképzelései azt a célt szolgálják, hogy Franciaország visszaszerezze gazdasági függetlenségét az Európai Uniótól. Az Egyesült Királyság mintájára Le Pen is népszavazást tartana az Unióból való kilépésről. A lépés kétségkívül alapvetően változtatná meg a francia gazdagságot, hiszen Franciaország elveszthetné hozzáférését a közös piachoz. Az elnökjelölt az EU-tagságról szóló népszavazás eredményétől függetlenül is tárgyalásokba kezdene, hogy kiléptesse az országot az euróövezetből és újra saját, nemzeti pénznemet vezethessen be. Az euró viszont továbbra is megmaradna mint az állam és a nagyvállalatok nemzetközi tranzakciókban használható fizetőeszköze. A lépés, bármely megdöbbenést is vált ki az elemzőkből, kétségkívül lehetővé tenné Franciaország számára, hogy visszaszerezze mozgásterét a monetáris politikában.

Marine Le Pen külgazdasági megközelítése a protekcionizmuson alapul. Minden behozott termékre 3%-os vámot vetne ki, és az ebből származó bevételt közvetlenül átutalná azoknak a francia állampolgároknak, akik havi 1.500 eurónál kevesebbet keresnek. Továbbá 35%-kal adóztatná meg azoknak a cégeknek a termékeit, amelyek gyáraikat Franciaországból külföldre helyezik át. A programpontot valószínűleg a közelmúltban nagy port kavart Whirlpool-botrány ihlette, amely akkor robbant ki, amikor kiderült, a francia cég Lengyelországba telepíti amiens-i gyárát. Bár elsőre még akár úgy is tűnhet, hogy ezek az intézkedések a szegényebb rétegek megsegítését szolgálják, valójában a behozatal drágulása pont az alacsony keresetűek vásárlóerejére nézve járna a legkárosabb hatással.

A vállalatok adózása tekintetében Marine Le Pen csak a középvállalkozásoknak kedvezne egyedül érdemben, amelyek 24% nyereségadót fizetnének szemben az év elejétől érvényben levő 28%-kal. A nagyvállalatok esetében megmaradna az eddigi 33,3%, tehát a szocialista kormány által előirányzott adócsökkentés már nem valósulna meg. A kisvállalkozásokra vonatkozóan a Nemzeti Front meghagyná a François Hollande-hoz köthető reformot, amely 2019-től nyereségüket csak 15%-kal adóztatná. A Nemzeti Front a cégek humán erőforrás menedzsmentjében is alkalmazná a „nemzeti prioritás” elvét: a külföldi dolgozókat alkalmazó vállalatoknak külön adót kellene fizetniük.

Baloldali színezet

Az ország pénzügyeinek kezelése szempontjából Marine Le Pen programja egyértelműen baloldalinak tekinthető. Nem tartozik a prioritásai közé a 3%-os költségvetési hiány betartása és az államadósság csökkentése sem. Arra azonban ügyelne, hogy a többnyire külföldi kézben levő adósság hazai kezekbe vándoroljon.

A szélsőjobboldal által kidolgozott gazdasági program szociálisan érzékeny hangot üt meg. A nyugdíjkorhatárt – az egyre növekvő születéskor várható élettartam ellenére – negyven éves munkaviszony esetén 62 évről 60 évre szállítaná le. A pártnak a munka világával kapcsolatos elképzelése is egy védelmező államra alapoz. Marine Le Pen visszavonná azt, a baloldal bal szárnya által sokat bírált, Myriam El Khomri foglalkoztatásért felelős miniszter nevét viselő munkatörvényt, amely rugalmasabbá tette a francia munkaerőpiacot azzal, hogy nemcsak a munkaerőfelvételt, hanem az elbocsátásokat is megkönnyítette. Az elnökjelölt továbbá a személyi jövedelemadót is csökkentené az alacsonyabb jövedelemmel rendelkezők esetében. Marine Le Pen a sokat vitatott vagyonadó (lSF) megtartására vonatkozó javaslata is felettébb erős szimbolikus jelentéssel bír és baloldali gazdasági megközelítéséről tesz tanúbizonyságot.

Úgy tűnik, nem Emmanuel Macron az egyedüli jelölt, akinek sikerült összehangolni két, egymástól látszólag távol álló politikai attitűdöt. Míg Macron a politikai paletta közepén hozta össze a jobb- és a baloldalt, Marine Le Pen a hagyományosan szélsőjobboldali szavazóbázison kívül, releváns üzenetekkel szólítja meg a második fordulóba tovább nem jutó szélsőbaloldali jelölt, Jean-Luc Mélenchon híveit is. A szélsőbaloldal szavazói pedig annál is inkább fogékonyak lehetnek Marine Le Pen javaslataira, hogy Mélenchon nem nyilatkozott arról, kit támogassanak az elnökválasztás második fordulójában.