Saul fia: a magyar sikerfilm kettős fogadtatása

Nemes Jeles László 2015-ben bemutatott filmje, a Saul fia több szempontból is úttörő. Egyedi módon, szakítva a már-már megszokott holokauszt-ábrázolással, egy Sonderkommandós, Saul Ausländer nevű magyar zsidó másfél napját mutatja be Auschwitz-Birkenauban a zsidó munkacsoportok lázadásakor. Saul a menekülés helyett mindenáron megpróbálja megmenteni az egyik halott gyermek testét (melyben saját fiát véli felismerni), és a zsidó hagyományoknak megfelelően eltemetni.

A Saul fia már több fronton is bizonyított. A cannes-i nagydíj és a pozitív külföldi fogadtatás után elnyerte a Golden Globe díjat a legjobb idegen nyelvű film kategóriában, valamint az Amerikai Rendezők Céhe (DGA Awards) Nemes Jeles Lászlót jelölte a legjobb elsőfilmes rendezőnek. Ezenkívül 2016. január 14-én Oscar jelölést kapott a legjobb külföldi film kategóriában.

1989 óta, azaz 27 éve nem szerzett magyar film Oscar jelölést ebben a csoportban, és már franciaországi debütálása első napján több, mint 11 ezer ember nézte meg az alkotást. A siker azóta is töretlen.

Édes-keserű öröm

A magyar közvélemény egy része azonban úgy véli, hogy a Saul fia nem szól eléggé a „magyarokat érintő eseményekről” és "más nép sorsát mutatja be".
Novák Előd, a Jobbik alelnöke sérelmezi, hogy a magyarság legnagyobb diadalairól, a pozsonyi csatáról vagy a Rongyos Gárdáról még nem készült történelmi film, miközben az utóbbi tíz évben a magyar állam már a második holokausztfilmet támogatja. "Jó volna, ha két holokausztfilm között a Rongyos Gárdáról vagy a pozsonyi csatáról is forgatnának egy játék- vagy akciófilmet".

Több fórumon is felmerült továbbá, hogy állami támogatás nélkül maradtak például a Hunyadi Mátyást és kuruc kort feldolgozó filmek, és a Gulag-ról, vagy a trianoni eseményekről sem beszélünk eleget.

A holokauszt által érintett európai országokban a zsidóság összlétszáma 9,7 millió emberre volt becsülhető. Közülük mintegy 5,6- 5,8 millió polgárt gyilkoltak meg. A magyarországi zsidóság második világháborús vesztesége 500-560 ezer fő az ország akkori területén és 250-300 ezer a trianon előtti országterületen.

Tagadhatatlan, hogy a 1920-as trianoni békeszerződés következtében Magyarország jelentős területet veszített el, ám egy szerződés nem mérhető össze a holokauszthoz hasonló népirtással, mely több millió ember értelmetlen halálához vezetett.

Érthetetlen továbbá, hogy a sztálini Szovjetunió egészét behálózó munkatáborrendszer, azaz a Gulag, ahol nagyjából 300.000 magyar veszett oda, hirtelen miért lett sokak szerint „magyar(abb) történelmi téma”, mint a Saul fia.

Azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy a homogén nemzetállam eszméje csupán a rosszul értelmezett nacionalizmus szüleménye, hiszen nemcsak a modern társadalmak épülnek fel "mozaikosan", hanem már régebben is a sokszínűség egysége alkotott egy-egy közösséget.

Amennyiben Nemes Jeles László filmje "más nép sorsát mutatja be", akkor ezt a "logikát" követve vajon Hajós Alfréd, Molnár Ferenc, Szerb Antal és Radnóti Miklós is kilóg a magyarok sorából?

Amikor egy holokauszt témájú film kirobbanó sikere kapcsán egy XXI. századi társadalom reakciója még mindig a gyűlölködés, a pusmogás és az egymásra mutogatás, az nem jelenthet mást, minthogy ezt a témát még korántsem dolgozták fel kellő mértékben.

Erre utalnak Nemes Jeles László Golden Globe díjátadó után megfogalmazott szavai is: „A holokauszt az elmúlt évek alatt elvont fogalommá vált. Számomra viszont egy arc, egy emberi arc. Ne feledjük el ezt az arcot!"