Van-e reális esély a „no deal Brexitre”?

A „no deal Brexit” tekintetében két tényezőt érdemes biztosan felhozni, amit a tárgyalások jelenlegi állása alapján figyelembe kell venni: egyrészről a brit belpolitikai folyamatok alakulását, másrészről az intézményi folyamatok sebességének problémáját. Ez a két tényező jelentős befolyással van a kilépés folyamatára. A két hangsúlyos tényező mellett azonban felvethető a „gyáva nyúl” esete bekövetkezésének lehetősége is.

Brit belpolitika

A kilépés folyamata során a jelenlegi brit belpolitikát folyamatosan bizonytalan erőviszonyok jellemezték. David Cameron lemondását követően az új miniszterelnök a korábbi kormánytag, a konzervatív Theresa May lett. Ahogy Cameron, úgy May sem akarta a brit kilépést. Megválasztásával ugyanakkor több olyan minisztert beemelt a kormányba, akik inkább a keményvonalas kilépéspárti szárnyat képviselték a Konzervatív Párton belül. A fennmaradó belpolitikai bizonytalanságok miatt azonban May 2017. április 18-án előrehozott parlamenti választásokat szorgalmazott a nagyobb társadalmi támogatottság érdekében. Az akkori közvélemény-kutatások azt mutatták, hogy a Konzervatív Párt jelentős támogatottságot élvez a társadalmon belül, ugyanakkor a kampányidőszakban ez jelentősen csökkent. A június 8-án megtartott választások következtében a toryk több parlamenti helyet veszítettek, amelynek következtében nem érték el a biztos kormányalakítást biztosító parlamenti többséget. Így végül az északír Demokratikus Unionista Párttal kényszerültek koalíciót kötni.
Ezen túl megfigyelhető, hogy a kilépéspárti konzervatív képviselők is megosztottak a Brexit ügyével kapcsolatban. A helyzetet csak tetézte többek között David Davis, Brexit-ügyi miniszter és Boris Johnson külügyminiszter lemondása, miután elvileg egy, a kormánytagok közötti közös megegyezésen alapuló Brexit-tervet fogadtak el. Ebből következően nem meglepő, hogy Theresa May-t nem kevés tory képviselő a „jelenleg nincs jobb” miniszterelnökként tartja számon. Belátható, hogy May csupán azért tudott ingatag pozíciója ellenére helyén maradni, mivel ellenfelei szerint is beláthatatlan következményei lennének, ha a kilépési folyamat közepén új miniszterelnök után kellene nézni. A veszély természetesen továbbra is fennáll, hogy a párton belüli ellenfelei lemondásra kényszerítik a miniszterelnököt, amely viszont növelné a megegyezés nélküli kilépés valószínűségét.

Intézményi folyamatok

Kiemelendő, hogy habár 2019. március 29. a kijelölt határidő, valójában azonban sokkal hamarabb kell megegyezésre jutnia a feleknek. Ennek oka, hogy mind az EU, mind az Egyesült Királyság el kell, hogy fogadja a maga belső eljárásain keresztül a kilépési megállapodás szövegét, amely időigényes folyamat. Ehhez optimális esetben körülbelül novemberre véglegesíteni kellene annak szövegét. Problémát jelent azonban az, hogy Írország és Észak-Írország kérdését továbbra sem sikerült rendezni.
Emellett fennáll a lehetősége annak is, hogy a felek valamelyike nem fogadja el a kialkudott szöveget. Ez különösen igaz lehet a brit parlament alsóházára, amely dönthet arról, hogy nem adja meg hozzájárulását. Amennyiben ez megtörténik, már nem jut idő a tárgyalások újrakezdésére, amely azonban egy megegyezés nélküli Brexitet hozhat magával.

Ki a gyáva nyúl?

A gyáva nyúl játékelméleti alaphelyzet lényege egy olyan autóverseny, amikor a két játékos egymás felé száguld autóval. Aki kitér, az a gyáva nyúl, a másik győz. Ha mindketten kitérnek, akkor életben maradnak, de egyikük sem lesz győztes. Abban az esetben, ha nem tér ki egyikük sem, belehalnak. A Brexit történetében nem ez lenne az első olyan eset, amikor egy ilyen helyzet felmerül. Cameron még a 2015-ös brit parlamenti választások előtt ígérte meg a választóinak, hogy ha ismét ő lesz a kormányfő, népszavazást tart majd az uniós tagságról. Valójában Cameron politikai nyomásgyakorlásként kívánta felhasználni a népszavazás kérdését az EU-val szemben, miközben uniós kedvezményeket próbált elérni állama számára, többek között a gazdasági kormányzás és a bevándorlás területén, a maradásért cserébe. Nem véletlen, hogy Cameron a maradás mellett kampányolt később, azonban többségbe kerültek a kilépéspártiak. Jelenleg a „no deal Brexit” emlegetése egyre inkább hasonlít a gyáva nyúl helyzetre. Kérdés természetesen, hogy végül elrántja-e bárki a kormányt.