Jobbik: pártszakadás vagy ismét egy ügyes médiafogás?

Talán nem rugaszkodom el a valóságtól, ha azt állítom, hogy a párt az egyik, ha nem a legnehezebb időszakát élte meg egy elbukott parlamenti választást követően, és még mindig szélmalomharcot vív az életben maradásért. Mégis szeretnék amellett érvelni, hogy nem történt kettészakadás, vagy legalábbis nem úgy, ahogyan azt a média beállítja.

A Jobbik belső bomlasztása?

Amíg a Jobbik valóban, mint a legerősebb ellenzéki párt tudta képviselni az érdekeit és saját alternatíváit, addig tényleg esetleg megérhette a közösséget belülről szétforgácsolni. Arra próbálok utalni ezzel, amire a párt szóvivője is célozgatott Dúró Dóra kizárása kapcsán: a történteket a politikusnővel szembeni bizalmi válsággal indokolta, amit a „belső bomlasztáshoz” való hozzájárulása alapozott meg. Itt finoman arra szerette volna felhívni a figyelmet, hogy valóban erősen megkérdőjeleződött, mennyire hűségesek egyes párttagok a Jobbikhoz és mennyire szolgálják/szolgálták ki esetleg más pártok érdekeit, konkrétan a Fideszét. Viszont említettem, hogy a választásokat követően padlóra került a Jobbik. Nem hinném, hogy megérné felesleges energiákat áldozni egy haldokló párt további szétzilálására (feltéve, ha tényleg erről van szó).

Radikális szereplők kiválása

Szintén falsnak tartom a képet, miszerint a választásokat követően hirtelen mindenki leugrik a süllyedő hajóról és elkezd új lehetőségek után úszkálni. Tulajdonképpen azok a radikálisabb figurák, akik a Jobbik identitását meghatározták korábban, már régóta, sőt, folyamatosan távolodtak el saját akaratukból, vagy külső nyomás által a párttól. Tehát az az állítás, hogy most be fog következni egy pártszakadás, messze nem igaz, ehhez évek munkája járult hozzá. Amíg Vona Gábor a „cukikampány” során vizslakölykökkel pózolt, Novák Elődöt megalázó módon mellékvágányra helyezték szélsőséges megnyilvá-nulásaiért, a korábbi jobbikos képviselő Gaudi-Nagy Tamás pedig 2017-ben azt nyilatkozta, hogy kiábrándult a Jobbikból. Morvai Krisztina a választások előtt, illetve azt követően kezdett el élesebb kritikákat megfogalmazni a párttal szemben.

Tehát nem ad hoc módon következett be az ellentétek kiéleződése, hanem ez a néppártosodás következménye, és egy fokozatosan kiépített stratégia eredménye. Ezek a szereplők a kiválásuk idejére már nem rendelkeztek jobbikos identitással, mert addigra már ilyen nem is biztos, hogy létezett. A Mi Hazánk Mozgalom sem kifejezetten a Jobbik mellékága ebből a logikából kiindulva.

Egy szó, mint száz, azért nem tartom a jelenséget pártszakadásnak, mert egyrészt nem egy bizonyos időszakban zajlott le, hanem egy fél évtized munkája kellett hozzá. Másrészt pedig a választásokat követően nem biztos, hogy létezik egyáltalán homogén Jobbik, ráadásul a kiszakadt rész sem egységes érdeket képvisel. A pártszakadás kifejezés akkor lenne indokolt, ha egy adott pártból kivált csoport egy új, saját pártot hozna létre. Viszont kérdéses, hogy a Rend és Igazságosság Pártja mennyire rendelkezhet autonóm érdekekkel.