Merre tart Európa?

Mozart 1756, Conchita 2014. A tolerancia diadala avagy Conchita Wurst az 59. Eurovíziós Dalfesztivál győztese. „Megállíthatatlanok vagyunk” mondta a nyertes, a nővé operáltatott, homoszexualitását nyíltan felvállaló Thomas Neuwirth. Valóban, Európa megállíthatatlanul megy lefelé a lejtőn, az osztrák énekes(nő) alaposan felkavarta az indulatokat, győzelmével pedig Ausztria konzervatív imázsát pillanatok alatt szertefoszlatta.

Ilyen a popszakma

Az Eurovíziós Dalfesztivál 1956 óta minden évben megrendezésre kerül, akár 100 millió nézőt is a képernyők elé szegezve. Azonban a „popzene fellegvára” mára már nem csak a popzenéről szól. A versenyen az országimázsok és a különböző karakterek egyre nagyobb hangsúlyt kapnak. A dalfesztivál képviselte értékek közt szerepel a tolerancia, a sokszínűség, olykor exhibicionista, meleg, esetleg transzvesztita előadókkal megspékelve. Mint azt eddig is láttuk, a verseny már régóta nem termel világsztárokat, célja egyedül a sokszínű Európa ünneplése lenne, az egyes európai országok kultúrájának bemutatása.
Mint mindent, feltételezhetnénk, hogy a verseny eredményét is befolyásolja a politika, netán az aktuális orosz-ukrán konfliktus. Mi, magyarok bízhatnánk a lengyel-magyar barátságban és az országok általában számíthatnának a történelmi kötelékek szavazatban való megnyilvánulásában. Azonban úgy látszik, ezeknek az időknek már vége. Conchitát, aki új üzenetet hordoz, másféle szavazatok juttatták győzelemre.

„Más”

A Conchita Wurst-ként 2011 óta szereplő díva az „Ist mit Wurst” azaz magyarra lefordítva „Nekem tökmindegy” kifejezés miatt választotta a Wurst vezetéknevet. Conchita azt szeretné nekünk üzenni, hogy tökmindegy , hogy honnan jössz, hogyan nézel ki, vagy milyen nemű vagy, mi mind egyenlőek vagyunk. Mitöbb, az énekes(nő) megjelenésével is ezt közvetíti. Elsőre nőiesnek tűnő külsejét, amit testhez simuló, csillámló estélyi ruha, műszempillák és paróka viselésével hangsúlyoz, szakáll torzítja el.
A királynő kettéosztotta Európát. A Nyugat – az első sokk után – a tolerancia és a másság elfogadásának diadalra jutását, míg Kelet-Európa és Oroszország a kontinens hanyatlását látta győzelmében. Mi, európai polgárok, egy kis lelkiismeret-vizsgálat után feltehetjük magunknak a kérdést, hogy valóban a toleranciát segítettük-e győzelemre szavazatainkkal vagy csak Európa szenzációéhségének váltunk áldozatává. Ugyanakkor az Euróvíziós Dalfesztivál nem játék, ahogy Európa, és szimbúluma, Conchita Wurst sem. Ezt még az oroszok is jól tudják. A dalkirálynő politikai játszmák tétjévé vált, példa erre az Eurovíziót a krími népszavazás befolyásolására felhasználó oroszok : „Ukrajna, Európához szeretnél tartozni? Conchita tárt karokakkal vár” hirdeti egy orosz plakát.
A Herr Neuwirth által kreált Frau Wurst provokáló és megosztó jelenség. Neuwirth tudatosan játszik a nemi szerepekkel. A homofóbia elleni küzdelem vezéralakja volna? Nem valószínű. A művész(nő) saját bevallása szerint Conchita csak egy szerep. Ezért sokan, ideértve melegeket és transzexuálisokat botrányosnak tartják, hogy Conchitával azonosítják az LMBT azaz a „Leszbikusok, Melegek, Biszexuálisak és Transzneműek” kisebbségének „szubkulturáját”.

Enyém, tied, miénk

A dalverseny eredményét látva, kétségbevonhatatlan , hogy a felnövekvő generációkra újabb és újabb meglepetések várnak. A gyerekeknek ezentúl azt is el kell magyarázni, hogy vannak bácsik, akik női bőrbe bújva szeretnek megjelenni, mintha mi sem lenne természetesebb. Hogyha épenséggel úgy éreznénk, az értékrendünk nem egyeztethető össze az új meglepetéseket hordozó üzenetekkel, az nem lehet megoldás, hogy behunyjuk a szemünket, vagy eltakarjuk a gyerekekét, elterelve figyelmünket a valóságos, változó világ felől. Hiszen éppen, hogy nekünk is van beleszólási jogunk abba, mit jelent az « elfogadás, szeretet, és tolerancia » fogalma.
Conchita kapcsán bizonyítékok kerültek elő, igazolva, hogy a szakállas nő jelenség nem újdonság. Barcsi Szidónia, a hormonzavaros, szakállas bárónő példájával próbálták az eset egyedülállóságát megcáfolni, vagy az « I Want to Break Free-t » bajszos háziasszonyként éneklő, Freddie Mercury esetéhez hasonlítani a « Conchita jelenséget ». Azonban itt másról van szó, a díva színre lépése, politikai folyamatokat is elindított. Egy osztrák felmérés alapján a megkérdezettek 80 százaléka úgy véli, hogy Conchita használ az ország imázsnak. A nagyfokú támogatottságot kihasználva Ausztriában a szociáldemokraták már az azonos nemű párok jogaiért küzdenek és céljuk a konzervatívok meggyőzése.
Vajon Conchita elfogadása és jelképpé emelése lenne az európai összetartás, szeretet és béke felé vezető út első lépéseinek egyike? A díva győzelme után megjelenő Conchita-Krisztusok és szakállas Csipkerózsikák kapcsán érdemes elgondolkodnunk, hogy európai polgárként kötelességeink közé tartozik-e nyitottnak lenni az egyre nagyobb sebességgel érkező változásokra, vagy éppen a változások más irányba terelése lenne a mi felelősségünk. Ugyanis a „megállíthatatlanok vagyunk” kijelentéssel az osztrák Conchita Wurst valószínűleg nem a Habsburg restaurációra gondolt.